Ritmus – sorrend #1

Az életnek van egy természetes ritmusa.
S az egymás után következő fázisok sorrendje alapvetően fontos.
Most épp indul a rügyezés, virágzás a természetben.

Az Önismeret is az életet tükrözi. Így, hát itt is fontos a ritmus, és a sorrend.
A sorrend felcserélése buktatókat hordoz.
A lépcsőfokok kihagyásába is rendszeresen belebotlunk. Lépten-nyomon.
A hozzánk fordulók életében – és a sajátunkban is volt erre példa.

Miért írok erről egy bejegyzést?

Mert sok tévúttal találkozunk.
Olyan tévutakkal, amiket el lehet kerülni.
Erről is lesz szó márciusban az Önismereti Start-up-on.
diofa
Az apropó, ami miatt most írok: lehet nincs élet abban a diófában, amit gyerekként ültettem a ház mellé.
Nem rügyezik. Lehet, csak később fog, mert most a tél enyhe volt, s megindult, de a hidegben megfagyott.
Szóval, lehet megzavarta a ritmusát valami. Érdekes ezeken gondolkodni. Analógiásan, vagyis hogy mit jelent ez? Nekem egy hiányt. Most.

A másik apropó: egy beszélgetés. Egy ismerős hölgy mondta, hogy már túl akar lenni a kapcsolata emlékén is, s jöjjön az új! Ő már nem ér rá “várni”.

Hát én is tapasztaltam, hogy milyen ez.
Érdemes várni, hagyni, ahogy valami elmúlik, kinyugszik, megpihenni, értékelni, átélni, eltávolodni.

Nagyon sokan élnek úgy, hogy a külvilág hatásait – amik mélyen érintik személyüket – újabb és újabb külső burkokkal temetik be.
S itt jön be az időbeliség, a ritmus és sorrend mögötti réteg.

…folytatjuk…

One thought on “Ritmus – sorrend #1

Comments are closed.